Komoly együttműködés alakul a székesfehérvári és a hämeenlinnai klubok között

Márciusban Ondrejcik Rastislav és az Akadémia kölyökcsapata járt négynapos finnországi túrán, ahol két találkozón léptek jégre, valamint a helyszínen tekintették meg a Hämeenlinna – Vaasa mérkőzést. A mérkőzések mellett a helyi edzők vezetésével vettek részt edzéseken, illetvekulturális programokon. Az április végi, székesfehérvári látogatáson Marko Rahikainen, a Hämeenlinnan Pallokerho (HPK) utánpótlásegyesületének igazgatója, Max Kenig, (skill) technikai edző és Vereb-Dér Botond, a finn klub székesfehérvári származású edzője, aki a 2007-esekből álló korosztályt irányítja, vettek részt.

A szakemberek hétfőn érkeztek Székesfehérvárra, ahol összesen tíz edzést vezényeltek az együttes mini, előkészítő, kölyök és serdülő csapatai számára. Max Kenig elmondta, miben látja a hasonlóságokat és különbözőségeket a magyar és finn utánpótlás játékosok között: “Összességében nincsenek nagy különbségek a otthoni és itteni játékosok között. A legnagyobb eltérés a filozófiában van, a finneknél nem csak a technikai képességekre helyezik a hangsúlyt, hanem ‘játszani’ tanítjuk őket. A jó játékos, úgy gondoljuk, három dologról ismerszik meg: képes észlelni a környezetében lévő dolgokat, eseményeket, képes előre gondolkozni és képes döntéseket hozni. Pont ezért olyan edzéseket építünk fel, amiben a jégkorongozón ezeket a képességeket tudják fejleszteni, és rálátásuk van arra, hogy mi történik a jégen. Úgy gondoljuk, hogy minél nagyobb mértékben van ráhatása a sportolónak arra, ami az edzéseken történik, annál keményebben és nagyobb erőbedobással dolgozik, annál motiváltabb lesz és ezáltal jobban is fejlődik. Természetesen az edző dönti el, milyen típusú feladatokból állnak az edzések, de nem csak egy helyes végrehajtási mód van. Van egy kiindulási pont, abból gólt kell lőni, és a sportolóknak több választási lehetőségük van, hogy jutnak el a kapuig, nekik kell eldönteniük, hogy hogyan tudja ezt eredményesen teljesíteni” – tette hozzá a szakember. „Sokat beszélgettem az edzőkkel” – folytatta Kenig – „és úgy látom, hogy Finnországban inkább a jelenben lévő feladatokra koncentrálnak a végcéllal szemben. Az a fontos, hogy az adott héten vagy napon, a lehető legjobb minőségben hajtsák végre a feladatokat. A játék élvezhetőségére szánunk fokozott figyelmet, mert lehet, hogy nem mindenkiből lesz profi jégkorongjátékos.”

Marko Rahikainen kitért arra, hogy a két klub szervezeti felépítése és működése mennyiben hasonlít, vagy éppen tér el egymástól. A szakember elmondta, miben látja az előrelépés lehetőségét Székesfehérváron: „Alapvetően hasonló méretű egyesületekről beszélünk, a két klub gyereklétszáma hasonló, azonban a mi egyesületünk teljesen másként működik. Az egyik legnagyobb különbség abban van, hogy a Finnországban egy játékos utánpótlásban eltöltött évei alatt először 14 éves korában szerveznek úgy nevezett try-outot, amikor a helyi játékosokat, a HPK-val együttműködésben lévő nyolc kisebb klub legtehetségesebb játékosaival összemérik. Ebből alakítanak ki az adott korosztályra egy 25 fős keretet, akik a versenycsapat lesznek, aki pedig nem kerül be az első csapatba, hobbi szinten folytatja a jégkorongot. Itt körülbelül 50-50 százalék az arány a helyi és az együttműködő klubok játékosai között, ezt 17 éves korban megismétlik az U18-as bajnokság elején, addigra az arány úgy megváltozik, hogy a helyi játékosok közül körülbelül a 3-4 legtehetségesebb tud bekerülni az ’elit’ ificsapatba.  A legnagyobb eltérés a versenyeztetésben van, 14-20 éves korig, 14 éves kortól az országban lévő 8-10, kiválogatott játékosokból álló csapat játszik egymás ellen a bajnokság keretein belül. A bajnokság színvonala így rendkívül magas, a sportolók pedig a sok hasonló képességű játékossal megmérkőzve nagyobb ütemben fejlődhetnek. Finnországban ezen kívül a klub főleg társadalmi munkával működik, 150-en önkénteskednek nálunk azért, hogy működjön a klub. 70 edzőnk van, számunkra az a legfontosabb, hogy olyan tereket alakítsunk ki nekik, ahova szívesen jönnek, és hasonló a helyzet a játékosokkal is – a célunk olyan öltözők, konditermek, más helyiségek kialakítása, ahova a gyerekek tényleg akarnak jönni és jól is érzik magukat.”

A szakvezető emellett arról is szót ejtett, hogy mikor és hogyan kezdődött az együttműködés a két klub között: „Tavaly ősszel vettük fel a kapcsolatot, akkor találkozunk először a székesfehérvári klub vezetőivel. A város csodálatos, a történelme páratlan, az egyesület felépítése profi, így eddig csak pozitív élményeim vannak. Az együttműködés célja részünkről és a magyar együttes részéről is az, hogy kialakuljon egy játékosokat és edzőket is érintő csereprogram, hiszen biztos vagyok benne, hogy mindkét oldal tud tanulni. Nem hinném, hogy mi vagyunk azok, akiknél a bölcsesség forrása van, mi is szeretnénk profitálni ebből az együttműködésből.”

(19 Kép) HPK látogatás

A finnországi küldöttséggel érkezett Vereb-Dér Botond is, aki immár több, mint 10 éve él az északi országban. A székesfehérvári szakember elsőként arról beszélt, milyen út vezetett számára a HPK-ig: „2008-ban kerültem Finnországba, akkor tolmácsként kezdtem el ott dolgozni. A jégkorongot azonban már Fehérváron megszerettem és a HPK kétezres évek közepén tartott edzőtáboraiban már tolmácsoltam nekik, segítettem a tábor lefolyását. Ezt a kapcsolatot kihasználva kapcsolódhattam be az utánpótlásképzésbe szinte mindenféle hokis háttér nélkül. Folyamatosan képeztem magam a jégen és a Finn Jégkorongszövetség tanfolyamain, így maradhattam meg a sportágban immár kilenc szezon óta. Jellemzően kisebbekkel foglalkozom, voltam öt szezonban vezetőedző is, de családi okok miatt kicsit lassítanom kell, így a következő szezont a lányok csapatánál töltöm kisebb szerepben. A fiatalabbakkal foglalkozom elsősorban, felismertem, hogy melyek azok a korosztályok, amelyekben még játékosháttér nélkül eredményesen tudom a gyerekeket képezni, illetőleg mivel önkéntes munkában végzem az edzősködést, így meg kell találnom az egyensúlyt a család és a hobbi között, ami nem teszi lehetővé a magasabb korosztályok munkájában való részvételt.”

A magyar szakember arra is kitért, a magyar és a finn jégkorongot is jól ismerve miben látja a fő különbségeket. „Finnországban a gyerekeknél nagyobb hangsúlyt fektetnek a jégen történő ismétlések számára a technika csiszolásával szemben. Ennek az is az oka, hogy kisebb a jeges edzések száma, ami lehetővé teszi más sportágak űzését is, másfelől úgy látják, hogy először meg kell erősödnie az izomzatnak, hogy a helyes korcsolyatechnikát el lehessen sajátítani. Finnországban kiemelten fontos a gyerekek lelkesítése, hogy a sportágban maradjanak, ezért olyan játékos feladatokat igyekszünk adni, amibe belecsempésszük a megtanulandó célt. Mivel Magyarországon sokkal több jégidő áll rendelkezésre, ezért talán több idő jut technikai készségek kidolgozására, de egyben nagyobb a felelősség az edzők vállán, hogy sokoldalú mozgásformákat tudjanak biztosítani a gyerekeknek és fenntartsák a motivációjukat, hogy a maximumot hozzák ki magukból még egy kiegyenlítetlenebb bajnokságban is, illetve minél tovább jégkorongozzanak és élvezzék a játékot még felnőttként is” – tette hozzá Vereb-Dér.

A finn delegációt dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere is fogadta, a jeges munka mellett az Akadémia edzői is megismerhették a finn klub munkáját, a kötetlen beszélgetésen pedig Hannu Järvenpää, a Fehérvár AV19 EBEL-csapatának vezetőedzője is válaszolt a kérdésekre. Max Kenig így emlékezett vissza a kérdezz-felelekre: „Nagyon sokat beszélgettünk arról, hogy mit csinálunk mi másképp otthon, mint Székesfehérváron. Számomra meglepő volt az, hogy mennyire megdöbbentek az edzők, hogy a mini és szupermini korosztályokban mennyivel kevesebb edzést tartunk, mint itt. Szintén meglepte őket az, hogy mi mennyivel megfontoltabban haladunk előre, nem rohanunk, nyugodtabb tempóban végezzük a fejlesztést.”

Hannu Järvenpää így foglalta össze tapasztalatait: „Először is, lenyűgözött az, ahogy a HPK felépítette a szervezetet. Másodsorban, nagyon szimpatikusnak találom a filozófiájukat, miszerint pozitív szemlélettel kell dolgozni. Minden korosztályban jó a hangulat, remélem, hogy mi is átvehetjük ezt a mentalitást, hiszen ilyen hozzáállással könnyebben megtanítható, hogy legyen valaki jobb játékos. Meg vagyok győződve arról, hogy a magyar edzők képesek erre. A beszélgetés előtt öröm volt látni, hogy az Akadémia szinte összes edzője eljött, nyitottak voltak, aktívan részt vettek a beszélgetésben. A finn kollégámhoz hasonlóan én is az edzésszámot emelném ki, az ebben lévő különbségek lepték meg legjobban a magyar szakembereket. Összességében nagyon örülök, hogy létrejött ez az együttműködés, úgy érzem, mindkét fél sokat tanulhat ebből. A magyarok megtapasztalhatják, milyen az északi hokis mentalitás, a HPK pedig megtudhatja, milyen a magyar jégkorongos módi, hiszen úgy látom, vannak olyan dolgok, amik itt jobban mennek, mint Finnországban.”

Végül Vereb-Dér Botond kitért arra is, miben látja az együttműködés jövőjét: „Elsősorban játékoscserékben, edzőtáborokban és edzőképzésben gondolkozunk, amelyekre jelenleg kiváló lehetőségek vannak. Nagyon örülök, hogy így a távolba szakadva, de lehetőséget kaptam szülővárosom jégkorongja fejlődésének elősegítésére.”