„Rengeteget tudtunk fejlődni”

Milyen várakozásokkal utaztatok a kupára?

A Santa Claus Cup-ra már körülbelül másfél hónapja készültünk, néhányszor külön edzettünk a srácokkal, játszattuk őket az Akadémia előkészítő csapata ellen, és sokszor videóztunk is velük. Mindenkivel külön átbeszéltük, hogy mit várunk el tőle, illetve csapatszinten milyen hokit szeretnénk játszani, és milyen játékelemeket alkalmazzanak a tornán.
A Santa Claus Cup-on szereplő csapatok közül eddig csak a magyarokkal játszottunk, így velük szemben ismertük az erőviszonyokat, ám a külföldi csapatok erősségével nem lehettünk tisztában. Éppen ezért kértem azt a játékosoktól, hogy bármi is az eredmény, a mérkőzés végéig koncentráljanak, és keményen dolgozzanak. Ennek eleget is tettek, így szinte mindegyik mérkőzést rendkívül határozottan tudtuk kezdeni A második nap első meccsét a helyosztó körben, a házigazda Dunaújvárossal játszottuk, és egy nagyon szoros mérkőzésen 2 másodperccel a vége előtt sikerült kiegyenlítenünk, miután lehoztuk a kapusunkat. Nagyon büszke voltam a srácokra, mivel mind a 10 találkozón ugyanúgy küzdöttek.

Mennyire vagy elégedett a teljesítménnyel?

Az első két nap játékával kifejezetten elégedett voltam, hiszen a csapat az elvárásaimon felül teljesített. A két hónappal ezelőtti formánkhoz képest hatalmas az előrelépés. Egyénileg rengeteget tudtunk fejlődni a sok edzés, és torna alatt, csapatszinten pedig a kombinatív játékelemek mérkőzések közbeni tudatos felismerése, és végrehajtása is biztató volt. Kritikus kérdés, hogy ilyen kis gyerekeket mennyire szabad nyomás alá helyezni azzal, hogy eredményre fókuszálunk, ennek ellenére a játékosaim sokszor az életkorukat meghazudtoló magabiztossággal kezelték ezt az újnak mondható helyzetet. Sokkal inkább az okozott nehézséget a csapatomnak, hogy a megszokottnál keményebb ellenfelekkel kellett szembenézniük. Erre a tornára mindenki nyerni jön, és ennek érdekében minden eszközt bevetnek, gondolok itt például a szándékos sorcserékre, amikor a legveszélyesebb sorunk ellen a másik csapat egy magabiztosabban védekező sort küld fel. Mindemellett a mini korosztályban nem megszokott felnőtt hokira jellemző elemeket is láthattunk ezen a tornán, tulajdonképpen az első fizikálisan is keményebbnek mondható mérkőzéseiken vannak túl. Ettől függetlenül úgy érzem, hogy a srácok nagyszerűen alkalmazkodtak a változásokhoz, és sem a hozzáállásukkal, sem a viselkedésükkel nem volt probléma.
Rendkívül megterhelő egy ilyen torna, három nap alatt tíz, 2x18 perces találkozót játszottak a srácok, ami nem egyszerű feladat, főleg ilyen erős ellenfelekkel szemben. Az első két nap teljesítményével nagyon elégedett voltam, a harmadik napi szereplésünk pedig a fáradtság rovására írható fel. Az utolsó napra fejben mintha kicsit szétestünk volna, ami a játékon egyértelműen meglátszott. A szlovák Trnava és a MAC elleni 5-4-es győzelmeink nagyon szoros, kiegyenlített mérkőzésen születtek. A DAB elleni utolsó másodperces egyenlítés pedig nagyon sokáig szép emlékként fog megmaradni bennünk.

Ez volt az első olyan tornátok, ahol az eredményt is számolták. Változtatott ez valamit a csapat hozzáállásán/játékán?

Hivatalosan valóban ez volt az első ilyen tornánk, de az eddigi megmérettetéseken is számon tartottuk a gólokat. Számomra fontosabb, hogy a mutatott játék képe megfelelő legyen, és onnantól kezdve az eredmény már csak másodlagos. Ettől függetlenül úgy indultunk neki ennek a tornának, hogy az eredményességre is törekednünk kell.
A gyerekek ilyen fiatal korban még nincsenek tisztában azzal, hogy a siker maguknak vagy a csapatnak köszönhető-e, gyakran emiatt történik az egyénieskedő játék. Természetesen fontos az, hogy minél több gólt lőjünk, de a srácoknak meg kell érteniük azt, hogy a csapatjáték célravezetőbb. Néha láttam önző megmozdulásokat a torna alatt, de egyáltalán nem olyan mértékben, hogy ez problémát okozzon.

Milyen pozitívumokat tudnál kiemelni a torna kapcsán, illetve melyek a még javítandó területek?

Mindenképpen pozitívumként emelném ki, hogy a torna színvonalának teljes mértékben megfelelt a együttesünk. A nagyon erős cseh, magyar és szlovák csapatok között tisztesen helytálltunk, ami hosszú távon igen bíztató. Nagyon tetszett, hogy mindannyian megértették, hogy miért veszünk részt ezen a tornán, és az elejétől a végéig mindenki a legjobbját nyújtotta. Azt is nagy pozitívumnak tartom, hogy igazi csapattá formálódtunk.
Elsősorban a védekezés fontosságának megértetésén, és helyes kivitelezésén kell dolgoznunk. A korong sokszor még mindig mágnesként vonzza a tekinteteket, és az ellenfél könnyedén kihasználja a nekik hagyott üres területet, amiből néha adódtak gondjaink. Továbbá a cseh játékosokhoz viszonyítva fejlesztenünk kell az általános képességeket is.

A XI. Santa Claus Cup végeredménye:

1. HC Ocelari Trinec (CZE)
2. Piráti Chomutov A (CZE)
3. HC Decin (CZE)
4. UTE Budapest (HUN)
5. HC Orli Unicov (CZE)
6. HOBA Bratislava (SVK)
7. MMHK Nitra (SVK)
8. Vasas Budapest (HUN)
9. HK Novy Jicin (CZE)
10. HC Crudim (CZE)
11. MAC Budapest (HUN)
12. Ifj. Ocskay Gábor JA (HUN)
13. DAB Dunaújváros (HUN)
14. Ice Pirates Istambul (TUR)
15. HK 99 Ruzinov Bratislava (SVK)
16. HK Gladiator Trnava (SVK)
17. MHA Martin (SVK)
18. Piráti Chomutov B (CZE)
19. ASC Corona Brassov (ROU)
20. Sportországi Cápák (HUN)

Fotó: Santa Claus Cup - Dunaújváros Facebook-oldal