Kovács Csaba az Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémián

Pár éves kihagyást követően, új pozícióban térhet vissza Székesfehérvárra, hogyan éli meg ezt?
Amikor játékosként hivatalosan távoztam a szervezettől, voltak még lehetőségeim Székesfehérváron maradni, de akkor még egy évet szerettem volna Budapesten jégkorongozni, amiben közrejátszott a családomhoz való közelség. Ettől függetlenül nem szakadtam el teljesen a klubtól, állandóan tartottuk a kapcsolatot, jártam mérkőzésekre. Jó érzés volt visszatérni, hiszen a profi karrieremből 14 évet itt töltöttem. Örültem, amikor Fekti Istvántól, az Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia sportigazgatójától felkeresett, hogy segítsem az Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia munkáját. Úgy gondolom, hogy Fehérvár abszolút az egyik vezető a magyar jégkorong térképén, ettől függetlenül számos kihívással kell megküzdeni, ami régen nem okozott fejtörést. Egyre nagyobb a konkurencia, ami a jégkorong előnyére válik, de még sok a fejlesztendő terület. Számos lehetőségünk van, bízom benne, hogy a vezetőkkel lényeges előrelépéseket tudunk tenni.

Három év telt el, mióta „szögre akasztotta a korcsolyát”, most visszatér a szeretett sporthoz, ám egy új pozícióban. Miért döntött így?
Egyrészt, ahogy az előbb említettem, a távozásom ellenére jó kapcsolatban maradtam a fehérváriakkal, id. Ocskay Gáborral, illetve Szélig Viktorral is sokat beszélgettem a jégkorongról, másrészt az utánpótlás eseményeket is követtem a saját gyermekeim miatt is. Tavaly például itt voltam az ifi döntőn, de kilátogattam szupermini, mini vagy épp előkészítő mérkőzésekre. Elég kritikus vagyok a saját rendszerünkkel szemben, ezt az egész magyar jégkorongra kivetítve értem, de véleményem szerint rengeteg fejlődési lehetőség kínálkozik a finanszírozási rendszernek köszönhetően. Nem sokkal ezután, egy baráti diskurzus közepette merült fel ötletként, hogy dolgozzunk együtt a magas szintű eredmény reményében.

Miben számít szakmai tudására az akadémia? Milyen feladatokban várják a közreműködését?
Az előzetes beszélgetések alapján többféle fejlődési lehetőség áll az akadémia előtt. Szó esett arról, hogy jégkorongban is elképzelhető egy nemzeti akadémiai rendszer, aminek kapcsán akadnak teendők, de erről még óvatosan nyilatkozom. Mielőtt Székesfehérvárra kerültem, egy kifejezetten jó pedigréjű kanadai iskolában nevelkedtem, érettségiztem. Ott sok mindent láttam, tapasztaltam rendszer szinten is. A jégkorong azóta mutat változásokat, azonban az évek alatt mindig követtem az aktuális trendeket. Nem feltétlen a hétköznapi munkában várnak tőlem segítséget, hanem újfajta gondolkodásmód megismertetése a cél.  Egy másik feladatom megvizsgálni, hogy milyen szakemberekkel tudnánk kiegészíteni az akadémia stábját. A harmadik irányvonal a gazdasági terület, amely az egész szervezet áttekintését érinti. Összegezve afféle tanácsadóként számítanak rám, de ettől függetlenül tervezem, hogy alkalomadtán jégre is felmegyek, ha lesz rá lehetőségem.

Utánpótlás évei alatt egy észak-amerikai kitérőt is tett, lehet-e, és ha igen, milyen szinten lehet az ott tapasztaltakat beépíteni a magyar, a fehérvári hokiba?
Az iskola, ahol nevelkedtem, egy bentlakásos, szigorú intézmény volt. Engem is erősen kimozgattak a komfortzónámból, ami később pozitív dolgokat eredményezett. Visszatérve az előző kérdésre, úgy gondolom, az egyik feladatom lehet a kollégiumi rendszer áttekintése, módosítása, infrastrukturális fejlesztése lehet, ami egy igen komoly szintű központot eredményezne. A játékosok megtanulnák mindazt, amit a nagybetűs életben is hasznukra fordíthatnak. A lényeg az, hogy nem érdemes teljesen lemásolnunk egy külföldi módszert, hanem a jó ötleteket kell ebbe a magyar közegbe integrálnunk. Gondolok itt arra, milyen egy játékos attitűdje, viselkedése, mit várunk el tőle megjelenésben. Mindenféleképpen keretet szeretnénk adni annak, hogy mit várunk el egy, az Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémiát képviselő fiataltól. Olyan normákat állítunk, ami jellemzi majd a mi játékosainkat, hogy büszkék legyünk rájuk, később pedig, amikor felnőttekké, sikeres sportolóvá vagy civil emberekké válnak, Ők is hasonló érzéssel gondoljanak vissza az itt eltöltött éveikre.

Mit tart a leginkább fejlesztendő területnek az utánpótlás jégkorongban?
Az egyéni képességfejlesztést tartom a legfontosabb feladatnak. Mi egy kiemelt klub vagyunk, nagy múlttal, jelennel és remélhetőleg jövővel. Ahhoz hogy ezt a vezető pozíciót meg tudjuk tartani, nem csak a hazai bajnokságnak kell megfelelnünk, hanem ennél is több talentumot kell kinevelnünk, ennek pedig elengedhetetlen része az egyéni fejlesztés. Gondolok itt elsősorban a korcsolya- és bottechnikára. Ma a jégkorong inkább egy sokkal ügyesebb, dinamikusabb formát vett fel, nem úgy, mint 10-15 évvel ezelőtt, amikor többnyire az erő, a méret, a fizikális játék dominált. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy teljesen el kell ettől pártolni, de tény, hogy technikásabb jégkorongra van igény.

Milyen rövid távú célokat tűzött ki maga elé, mind egyéni, mind pedig klub szinten?
Az a fő célom, hogy minél jobban képbe kerüljek a hétköznapi problémákkal, választ találjunk azokra a kérdésekre, amik az előrelépést hozzák. Azt szeretném elérni, hogy az idei évben fel tudjuk mérni az erősségeinket, gyengeségeinket, valamint lehetőségeinket, hogy a következő szezonban a korábban említett célok közül egyre több valósuljon meg. Akkor lehetünk igazán elégedettek, ha jelentős számú játékost tudnánk a felnőtt csapatba, magasabb szintű ligákba vagy a legmerészebb álmainkban akár NHL draftra adni.

Fontos a jégkorong utáni életre is gondolni, mekkora felelősséget érez magáénak a következő generációk jégkorongos karrierjében, illetve az azt követő civil életében? Hogyan és mire kell őket ösztönözni?
Kanadában, ahol a gimnáziumi éveket töltöttem, nagyon sok időt foglalkoztak az egyénnel, nem csak, mint jégkorongozó, hanem, mint egy fiatal, fejlődő emberrel: megjelenés, viselkedési normák, nyitottság a világ felé, legyen munkatapasztalata, legyen empatikus, szociálisan érzékeny. Tehát az is feladatunk – amellett természetesen, hogy jégkorongozókat neveljünk -, hogy a sport utáni életre is megfelelően felkészítsük a gyerekeket. Ha a fiatalokat értékes dolgokra tanítjuk és neveljük, akkor ezeket a hatvanszor harmincas jégpályán kívül is tudják majd kamatoztatni, legyen szó irodáról, vállalkozásról, bármilyen munkahelyről. Megtanulnak küzdeni, nem feladni, félbehagyni a dolgokat amihez az akadémia hosszú távon nagyon jó alapot tud teremteni.