Akadémisták az ICE csapatban – Kovács Alex

Hogyan kerültél közel a jégkoronghoz?

Óvodás koromban eljöttünk korcsolyázni a csoporttal, már ott nagyon megtetszett ez a sport, a folyamatos helyzetek, a gyorsaság, az ütközések és az azokból kialakuló összetűzések is. Akkor kiválasztottak, így jelentkezhettem és járhattam hokisuliba, ahonnan aztán be is kerültem az U8-as csapatba.

Miben nyújtott támogatást az Akadémia, ami segít a felnőtt karriered kezdetén?

Rengeteget köszönhetek a legelső edzőimnek Rajz Attilának, Sofron Attilának és Orgovány Istvánnak. Úgy gondolom, nélkülük nem tartanék sehol, ők voltak azok akik az alapokat megtanították nekem és kialakították a sport iránti szeretetemet. Utánuk Kercsó Árpád és Faragó Gyula egyengették az utamat, hosszú évekig segítették a fejlődésemet és rengeteg dolgot tanultam tőlük, alázatot, tiszteletet, fegyelmet, emellett sikerült minden korosztályos bajnokságot és külföldi tornát megnyernünk. Óriási szerepet játszott a fejlődésemben az EBJL és az EBYSL bajnokságok is, ahol egy kicsit belekóstolhattunk a külföldi hokiba. Kiss Dávid volt az edző, aki a felnőtt hoki felé terelt, a jégen kívül pedig, Horváth Dániel segítette a megfelelő erőnlét elérését és szinten tartását, nekik is rengeteget köszönhetek.

Az Akadémián töltött évek hogyan készítettek fel az osztrák első osztályú ligára?

Szerintem a legjobban az osztrák U18-as (EBJL) és U20-as (EBYSL) bajnokság a készített fel a felnőtt hokira, ahol már érettebb, keményebb és gyorsabb a játék. Emellett megtapasztalhattuk, milyen egy hosszú út után meccset játszani és ezt hogyan kezeljük, hogyan tudjunk 100%-ot nyújtani és napról napra regenerálódni.

Milyen érzés az Akadémiáról bekerülni az ICE csapatba?

Felbecsülhetetlen érzés a szülővárosomat képviselni, ahol a kezdetektől játszom, úgy vélem kevés ennél jobb érzés van, mikor a kiskori álom valóra válik.

Mit tanácsolnál a mostani utánpótlás játékosainknak, akiknek esetleg már Te vagy a példaképe?

Merjenek nagyot álmodni és maradjanak kitartóak, bármilyen akadály jön szembe. Dolgozzanak keményen, mert annak mindig meglesz a gyümölcse.

Második ICE mérkőzéseden sikerült gólt szerezned, milyen érzés kerített hatalmába?

Fantasztikus élmény volt, életem talán egyik legszebb pillanata, emlékszem a cserepadon még a kezem is remegett utána, annyira boldog voltam. Nem szeretnék elégedetlen lenni, de bízom benne, hamarosan ismét lehetőséget kapok, de ehhez nagyon keményen és sokat kell dolgozni edzéseken és Erste Liga mérkőzéseken is.