Akadémisták az ICE csapatban – Péter Andor

Hogyan kerültél közel a jégkoronghoz?

Székelyföldön születtem, ahol más lehetőség nem adódott, télen hokiztunk, nyáron fociztunk. 7 éves koromig még a befagyott patakon élveztük a jégkorong szépségeit, azután Nagy János és Gábor János testneveléstanárok és edzők kezei alatt elkezdtünk komolyabban foglalkozni ezzel a sporttal.

Hogy kerültél Székesfehérvárra?

10 éves lehettem, amikor Kercsó Árpád lett az új edzőnk Karcfalván, de sajnos csak pár hónapig. Azután visszajött Magyarországra, engem is hívott magával. Akkor még nem mertem belevágni, de egy évre rá Székesfehérvárra került és újra felhívott a lehetőséggel. Ez alkalommal már éltem a lehetőséggel, amit nem is bántam meg azóta sem.

Miben nyújtott támogatást az Akadémia, ami segít a felnőtt karriered kezdetén?

11 éves korom óta az Akadémián pallérozódtam, minden korosztályt végigjártam. Az első öt évet Árpi bácsi kezei alatt töltöttem, ahol megtanultam küzdeni az utolsó pillanatig, lehetett 20-0 is az eredmény, még akkor se volt megelégedve, mindig a legjobbunkat kellett hozni. Számos dolgot tanultam ebben az 5 évben. Nagyon sokat köszönhetek neki, amiért itt lehetek az ICE csapat küszöbén. A következő 5 évemet Kiss Daviddal töltöttem. Sok részletet tanultunk tőle, amit mind a jégen, mind az öltözőben hasznosítani tudtunk és jobb játékosokká váltunk. Jó visszaemlékezni azokra a beszélgetéseinkre, amikor a jövőt terveztük, álmodoztunk és most ott tartunk, hogy valósággá válhat. Én az Ő keze alatt lettem felnőtt játékos, de ami ennél is fontosabb számomra, hogy felnőtt ember!

Az Akadémián töltött évek hogyan készítettek fel az osztrák első osztályú ligára?

Ezt nem mondanám, hogy készen állok! Nagyon sok munka vár még rám ahhoz, hogy egy ilyen szintű ligába megálljam a helyem, úgy ahogyan én szeretném. Ahhoz, hogy idáig eljutottam mindent az Akadémiának köszönhetek. Nagyon sok tanácsot kaptam nagy játéktudással rendelkező játéksoktól, akik az edzőink voltak, mint például Sofron Attila „Sofi” és Rajz Attila „Tilu”.

Milyen érzés az Akadémiáról bekerülni az ICE csapatba?

Kijöttem egy kicsike faluból egy nekem nagy városba egy olyan csapathoz, amit csak a televízión keresztül nézhettünk. Csak néztem az EBEL mérkőzéseket és minden alkalommal egyre erősebb volt az érzés, igen nekem ez az álmom, hogy itt játsszak! Szavakkal nem is lehet leírni.

Mit üzennél a mostani utánpótlás játékosainknak, akiknek esetleg már Te vagy a példaképe?

Én csak annyit tanácsolnék, hogy élvezzék, amit csinálnak és adjanak bele mindent!