Akadémisták külföldön – Vértes Nátán az NAHL-ben

Vértes Nátán 2010-ben, az Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia alakulásakor érkezett Székesfehérvárra. A szélső már a 2016/2017-es szezonban bemutatkozhatott a juniorválogatottban, a nemzeti együttessel feljutást ünnepelhetett, a klubsikerek mellett ifjúsági korú játékosként a következő szezonban már meghatározó tagjává vált az U20-as nemzeti csapatnak, 2016-ban pedig Magyarországot képviselte a lillehammeri Ifjúsági Téli Olimpián az ügyességi versenyszámban. A fiatal támadó az elmúlt szezont még Finnországban töltötte, majd idén nyáron lehetőséget kapott a második legerősebb észak-amerikai juniorliga, az NAHL bajnokcsapatánál, ahol mesterhármassal mutatkozott be és azóta is szorgalmasan gyűjti a pontokat. A magyar juniorválogatott kiválóságával a felkészülésről, az amerikai lehetőségről, az ottani életről és a szezon céljairól beszélgettünk.  

Hogyan jött az amerikai lehetőség?
A nyár feladata elsősorban a vállam rehabilitációja és megerősítése volt, valamint az izom- és a tömegnövelés. Bízom benne, hogy a plusz súlynak köszonhetően ebben a szezonban elkerülhetem a sérüléseket is. Tízhetes finnországi jeges és száraz felkeszülés után érkeztem haza a Magyarország -USA felkeszülési meccsre. Ott figyelt fel rám az amerikai válogatott edzője, aki az egyik ottani egyetemi csapat másodedzője, ezután pedig többször is érdeklődtek utánam a magyar nemzeti együttesnél. Nagyon sokan segítettek a kiutazásommal kapcsolatban a Magyar Jégkorong Szövetségben, amit ezúton is köszönök mindenkinek. A válogatott edzők -Vas Márton és Kiss Dávid-, illetve Fekti István, az Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia sportigazgatója mindig mellettem álltak és támogattak, a legnagyobb biztonságot adták azzal, hogy Fehérvárra bármikor hazatérhetek, hiszen ide köt az egész gyerekkorom. Kercsó Árpád, akinél jégkorongozni kezdtem, arra nevelt egészen kiskoromtól, hogy mindig úgy játsszak, hogy bármikor felfigyelhetnek rám, igaza lett, számomra valóra vált egy álom. Ezért, a saját példám alapján üzenem minden kicsi jégkorongozónak, hogy merjenek nagyot álmodni és mindent tegyenek meg az álmaikert, mert azok bizony valóra válhatnak.

Hogy érzed magad a városban, a csapatban? Milyen a közösség?
Nagyon jól érzem itt magam, inspirál az amerikai gondolkodásmód. Aberdeen egy kisváros, mindenki figyelemmel kíséri a helyi jégkorongot, így, ha a városban vagyunk, gyakran megállítanak minket egy fényképért vagy beszélgetni pár szót, nagyon kedvesek és közvetlenek az emberek. Kalandos volt az út, húsz órát utaztam és az átszállásnál lemaradt a csomagom, ezért a legelső edzőmérkőzésen kölcsönszerelésben és egy számmal kisebb korcsolyában játszottam, de így is sikerült gólt lőnöm.

Miben más számodra az USA-ban, mint Finnországban?
Az első különbség, amire felfigyeltem a két bajnokság között, hogy az amerikaiak gyorsabbak, a finneknél viszont a korong jár gyorsabban. Úgy érzem, hogy Finnországban nagyon sokat fejlődtem emberileg es szakmailag is, de ott folyamatosan honvágyam volt, ezzel most is biztosan lesz majd feladatom, de egyelőre nem érzem. Dr. Fischer Miklós sportpszichológus, aki az ifjúsági olimpiára is felkészített, nagyon sokat segített, hiszen meg kellett tanulnom távol mindenkitől, egyedül gondoskodni önmagamról, ráadásul nyolc hónapig egy komoly sérüléssel is meg kellett küzdenem, ami mostmár rendben van.

Milyen eredményeket értetek el eddig a bajnokságban? Milyen egyéni és csapatcélokkal vágtál neki a szezonnak?  
Nagyon pozitívan fogadott az amerikai csapat és az edzők is bizalommal fordulnak felém. Óriási lehetőséget kaptam és sikerült megmutatnom, hogy mire vagyok képes, az edzők bizalma pedig erőt es lendületet ad, ahhoz, hogy kiadjam magamból, ami még bennem van. A Showcase-en, ahol négy nap alatt négy meccset játszottunk, nagyon jól ment a játék, öt gólt tudtam lőni. Idén mi vagyunk a címvédők, ezért ebben a szezonban is NAHL bajnoki cím a cél. A showcase után hat egyetem vette fel velem és az edzőmmel a kapcsolatot, nagyon tetszett nekik a játékom és folyamatos kontaktban szeretnének maradni velem. Remélem, hogy sikerül megugranom ezt a lépcsőfokot is és egy egyetemi csapatban játszhatok majd a következő szezonban, remélem még idén a nevem mellett szerepel majd valamelyik egyetem. Egyénileg továbbra is eredményesen szeretnék játszani és sérülésmentes idényt futni. A juniorválogatottal pedig nem is lehet más a cél, mint a feljutás a Divízió I/A-ba.