Barabás Miklós: „Semmiben nem vallottunk szégyent”

Kezdjük egy átfogó értékeléssel a szezont illetően, hogyan látja, eredményes idényt zártak?
54 játékossal kezdtük az évet, ez csapatokra bontva annyit jelent, hogy egy A, kettő B és kettő C csoporttal indultunk. A szezon végére ez átalakult, két A, két B és egy C brigáddal fejeztük be az idényt, tehát sikeres volt a gyerekek fejlesztése. A nemzetközi bajnokságban 24 gyereket tudtunk szerepeltetni, legalább egy vagy két tornán részt vett közülük mindenki, szakmai oldalon kívül pedig remek csapatépítő programnak is bizonyultak ezek az utak, hiszen jártunk Pozsonyban, Budapesten több helyen, illetve mi is rendeztünk tornát.  Összességében pozitív képet kaptunk a gyerekekről, hiszen harmadik helyen futottunk be egy olyan bajnokságban, ahol öt-hat magyar és hat-hét külföldi csapat volt. Azt gondolom, nem vallottunk szégyent sem a játék képében, sem az eredményben. Az év végére a többi csoportban is látható volt a fejlődés, hiszen a C-sek közül sokan B bajnokságban szerepeltek, illetve belekóstoltak olyanok, akik egész évben C-ben játszottak. Ezzel egy kicsit kinyitottuk a szemüket arra vonatkozóan, hogy mennyi a lemaradásuk és miben kell még fejlődniük. Véleményem szerint nem mindig az a legjobb dolog, ha csak pozitívat mondunk és buborékban neveljük, tartjuk őket, hanem megmondjuk nekik, hogy miben hibáztak és hogyan tudnak valamit jobban csinálni ahhoz, hogy magasabb szintre érjenek. Azt gondolom, hogyha már mini korosztályban elkezdjük a gyerekeket ilyen módon nevelni, akkor egy esetleges kudarc vagy egy negatív kritika nem lesz nekik annyira lesújtó. A későbbiekben is tudják majd kezelni, ha valami nem úgy sikerül, ahogy tervezték, ez pedig akár felnőtt korukra is kihathat, megtanulhatják, hogyan kezeljék ezeket a helyzeteket, hogyan tudnak továbblépni vagy jobbá tenni az életüket, a játékukat.Miben fejlődött leginkább a korosztály? Mire fektették a hangsúlyt a szezon során?
Az A csoportban az volt az elsődleges cél, hogy nemzetközi bajnokságban is játsszanak, illetve, hogy az előkészítő csapatoknál minél több játékost minél többször szerepeltessünk. A tehetségesebb, ügyesebb gyerekeket azért is küldtük feljebb, hogy magasabb legyen előttük a mérce, lássák a szintet, amit meg kell ugrani és ösztökélni őket arra, hogy végigmenjenek a fejlődési folyamatokon. A küzdeni tudás és akarás, a játék képe és a korcsolyatechnika kimagaslott, több más – köztük külföldi – edzők is megjegyezték, hogy mennyire jól korcsolyázik a csapatunk. Ebben sokat fejlődtek, hosszú ideig tudnak korizni, illetve a játék hevében is olyan tempót tudnak diktálni, amivel magasabb szinten is megállják a helyüket.
A bajnokság ugyan véget ért, de nem áll meg a munka, mik a tervek a következő időszakra?
Május végéig jégen edzünk, azt a munkamódszert alkalmazzuk, amit eddig. Az új korosztállyal készülünk, a 2010-ben és 2011-ben született játékosokkal, a fejlesztésre és a játékra helyezzük a hangsúlyt. Több, mint ötven gyerek van a csoportban, így elég nagy különbségek vannak. Az elejét, az idősebbeket megpróbáljuk úgy fejleszteni, abba az irányba terelni, hogy minél előbb bemutatkozhassanak az előkészítőben, az újakat pedig úgy neveljük, hogy nehezebb bajnokságban is megállják a helyüket. Rövid nyári alapozás keretén belül a játékra és a bottechnikára fogunk fókuszálni. Megpróbáljuk majd a gyerekeket egy versenyrendszerben nevelni, ami lehet akár sorverseny, foci, kézilabda vagy fogócska, ahol egymás ellen, saját magukért és a csapatért kell majd küzdeniük, ebből pedig mindenképp csak profitálni fognak. Ezután a három hét után a srácok elmennek a jól megérdemelt pihenőre, augusztusban pedig belevágunk egy remélhetőleg ugyanolyan sikeres szezonba, mint amilyen az előző volt.