Ilyen volt a szuperminik szezonja

Először a korcsoport vezetőedzője, Barabás Miklós foglalta össze gondolatait: „2021 augusztusában kezdtük meg a felkészülést a szezonra ekkor még kisebb csoportokban a nyaralások miatt. Két részre tudnám osztani az U8-asok szezonját. Volt egy őszi-téli időszak december elejéig, majd január közepétől pedig egy téli-tavaszi. A Teki-Hokiban nevelkedett új U8-as játékosokat is folyamatosan integráltuk be a csapatba. Szezon elején 38 játékossal kezdtük el a jeges szezont, április 1-én a regisztrált játékosok száma alapján (akik legalább egy tornán részt vettek) a szupermini korosztály létszáma majdnem 75 fő. volt. A folyamatos integrációnak köszönhetően már a legkisebb játékosok is lehetőséget kapnak az Akadémia csapatában becsatlakozni például 5-6 játékosunk még az ötödik életévét sem érte el, de az edzésmunkát hibátlanul és ugyanúgy végrehajtják, mint idősebb társaik. Az első blokk leteltével a decemberi időszakban legfőképpen a karácsonyon és a pihenésen volt a fő hangsúly. Januárban az MJSZ nyitott pályás tornáján vettünk részt, majd a szinteknek megfelelő tornákra vittük el a gyereket a fejlődésük érdekében. A korosztályt váltás részben már januárban elkezdtük az utolsó éves 2014-es játékosokkal, többen meghívást kaptak az U10-es edzésekre vagy U10 piros tornára is. A rendszeres fel-le játszás megkönnyíti az ismerkedést a gyerekeknél és az korosztályváltást. Április vége fele elkezdtük a száraz edzéseket is beiktatni játékos formában. A korosztályváltáson átesett gyerekek pedig egy keményebb száraz és jeges programba kapcsolódnak be az idősebb játékosokhoz és folytatják az edzői stáb által összeállított készségfejlesztést, ami az U8-U10 korosztályban a legfontosabb. Ameddig megoldható a jégen való edzés addig jégen is és szárazon is folytatódik a munka az iskola, óvoda végéig, majd 6 hetes pihenőt kapnak a gyerekek a feltöltődésre, nyaralásra. 2021/2022-es szezonban az U8-as korosztállyal összesen 29 tornán vettünk részt 35 csapattal. Külön örömömre szolgált, hogy volt olyan torna, ahol 2 csapattal tudtunk részt venni, illetve két év után a Steel Bulls Cup nemzetközi kupán is meg tudtuk mérettetni magunkat más országból érkező csapatokkal.”

A vezetőedző után Pánczél Brigitta beszélt az U8-asok szezonjáról: „Ez volt az első szezonom az akadémia U8-as és az U10-es csapatával. Nem csak a gyerekek fejlődtek ebben az évben rengeteget, hanem én is nagyon sok mindent tanultam tőlük. Jó volt látni, hogy az edzésen tanultakat hogyan hasznosítják a tornákon és az elkövetkezendő tréningeken. Az U8-ok sokat fejlődtek abban, hogy egy csapatként dolgozzanak és gondolkodjanak. A szezon végére kevesebb volt a vita és a nézeteltérés, elkezdték megérteni, hogy közösek a céljaik. Egyéni szinten is javultak a képességeik a sok edzésnek és a változatos feladatoknak köszönhetően. Az U8-as csapatba az egész szezon folyamán csatlakoztak a Teki-Hokiból az új tagok. A gyerekek gyorsan és zökkenőmentesen illeszkedtek be, váltak nagyon hasznos és fontos tagjaivá a csapatnak. Természetesen ebben a korosztályban a legfontosabb, hogy megszeressék a jégkorongot. A gyerekek szeretnek edzésre és tornákra járni, ahol egyre ügyesebben és ügyesebben teljesítenek. Látványosan sokat fejlődtek az alap készségeik. Náluk még sokszor előfordul, hogy elvonja a figyelmüket a rengeteg impulzus, de ebben is próbáltuk folyamatosan fejleszteni őket. Úgy gondolom, hogy egy nagyon hasznos éven vagyunk túl, a gyerekek sokat fejlődtek. Természetesen a munka nem áll meg, teljes erővel készülünk a következő szezonra.”

Rajz Áron ezután a szezon sikerességéről foglalta össze gondolatait: „A sikerességet U8-as korosztályban teljesen eltérő módon értjük, mint a nagyobbaknál. Természetesen örülünk, ha a gyerekek sok gólt tudnak szerezni a tornákon, de sokkal inkább az számít, mennyire élvezték, mennyire tudták odaadni magukat a jégkorong örömeinek. Ha visszatekintek a szezonra, az edzői megbeszélésünkre, azt mondhatom, rengeteg pozitív dolgot jegyezhetek meg. A folyamatos létszámnövekedés jó értelemben nehezítette a munkánkat, hiszen egyre több lett a gyerek, de a pálya mérete megmaradt, ami folyamatosan kihívást jelentett nekünk, edzőknek. Véleményem szerint mindig megoldottuk a feladatot és a gyerekek számára olyan játékos edzésekkel készültünk, ami a korcsolyázás, korongkezelés, lövés és passzolás mellett egyéb motorikus képességeket is fejlesztettek, amik ebben az életszakaszban mérhetetlenül fontosak. A szezon során igyekeztünk minél változatosabb edzéseket kitalálni a gyerekek számára. Ugyan ár sokszor elhangzott, de csak ismételni tudom magunkat: a célunk az, hogy a gyerekek beleszeressenek a sportba, a mozgásba, de nem titkoljuk, reményeink szerint a jégkorongot kedvelik meg annyira, hogy velünk maradjanak a következő korosztályokban.”

Végül Varga Balázs összegzett a kicsik fejlődéséről: „Az idei szezonban az edzések során a fő hangsúlyt a gyerekek alapképességeinek fejlesztésére helyeztük, mind a korcsolyázásban, mind a bottechnikában. A legnagyobb előrelépést a korcsolyázás területén értük el a gyerekek többségénél. Igyekeztünk ezeket a készségfejlesztő feladatokat minél többféle módon, élvezetesebben fejleszteni a gyerekeknél. Természetesen messze még a vége és mindig van hova fejlődni, így teljes erőbedobással folytatjuk a munkát. A lövés volt az a fő terület, amiben idén talán a legkevesebbet léptünk előre, ezért a következő időszak, valamint a következő szezon során erre fogunk nagyobb hangsúlyt fektetni. Nagy előrelépést sikerült újra elérnünk a gyerekek létszámát illetően, mivel az előző két évben kevesebb esélyünk és lehetőségünk volt a toborzásra, addig idén újra teljes lendülettel tudtuk csinálni ezeket a programokat is, aminek hála a szezon végére megkétszereződött a szupermini korosztály létszáma.”