Sportpszichológia – mi is a lényeg? 1. rész

Dr. Fischer Miklós sportpszichológus csaknem húsz éve foglalkozik a székesfehérvári jégkorongozókkal, folyamatosan segítve őket a háttérben. A szakember karrierje során dolgozott a női vízilabda válogatottal, a kajak-kenu válogatottal, Erdei Zsolttal, valamint több nyári olimpián ökölvívókkal, cselgáncsozókkal és birkózókkal. Vele beszélgettünk a sorozat első részeként a sportpszichológia alapjairól, azok elméleti hátteréről. 
 
Mi is az a sportpszichológia?
A sportpszichológia  alkalmazott tudomány, mely azzal foglalkozik, hogyan lehet a sportolókat  segíteni abban, hogy egyre magasabbra érjenek és minél sikeresebbek legyenek.  A pszichológiai alapok alkalmazására az edzőknek is képesnek kell lenniük a mindennapi jégkorong életben, hiszen a sportoló velük kerül először napi kapcsolatba. A sportszakemberek mindegyike tanult valamilyen formában pszichológiát, de  a sportpszichológia kifejezetten arra kifejlesztett tudomány, hogy sportolók és csapatok belső életével és gondolataival foglalkozzon. A sportpszichológia jelenleg a Testnevelési Egyetemen tanulható posztgraduális képzésben az általános pszichológia szak elvégzése után. Ez a képzés teszi alkalmassá a szakembereket arra, hogy speciálisan továbbfejlesztett tudásukkal segítsék a sportolókat.
 
Dr. Fischer Miklós ezen a képzésen a sportpszichológia módszertanát tanítja.Mi a legfontosabb a sportpszichológia szemszögéből egy sportoló életében?
A jégkorongozók nagy lelkesedéssel kezdik ezt a sportot űzni, de közel sem biztos, hogy felnőve profi sportoló lesz belőlük. A folyamatot együtt kezdik a szülőkkel, szakemberekkel és sokmindent megtanulnak az évek során: sikerorientációt, céltudatosságot, magas koncentrációs készséget, a figyelem és fókusz fenntartását és azt, hogy képesek legyenek megküzdeni a stresszel. Fontos az optimális önbizalomszint elérése és megtartása, valamint egyfajta alázat a sport és az edzők felé. A pozitív gondolkodás és a jövőkép is alapvető.  Ezek nélkül az összetevők nélkül nem megy, ez olyan esszencia, amivel egy sportolónak rendelkeznie kell.
 
Miben tud segíteni a sportpszichológia?
Először is a prevencióban:  egyfajta felkészülés ez, amikor még a problémák nem alakultak ki. Segítenünk kell a sportolót a hokis brand kialakításában, a pozitív hozzáállásban és céltudatosan kell nevelni a srácokat arra, hogyan tudnak jó játékosok lenni, mi lesz belőlük, ha nagyok és ügyesek lesznek illetve tudatosítani bennük, milyen magasra juthatnak, tehát célformulákat kell bemutatni és kialakítani. Tudjuk, hogy minden fiatal hokis számára az EBEL és az NHL az álom, de egy gyermek számára a felnőtt csapatba eljutni is hatalmas munka. Nagyon nehéz dolog ez, hiszen nem tudhatjuk előre, ki tud majd eljutni odáig és ott milyen teljesítményt fog nyújtani. Fontos, hogy végigkísérjük a srácokat a felnőtt sporthoz vezető korosztályos szinteken.
Meg kell mutatni a sikerhez vezető utat és a lépcsőket, amin felfelé tudnak haladni - a sportpszichológia prevenciós jellege ebben tud segíteni és ennek a támogatásnak számos összetevője van:
Szorongás-oldás: már az óvodában, iskolában is rendelkeznek a gyerekek különféle típusú szorongásokkal pl. egy óvodai versnél, egy iskolai dolgozat alkalmával, estleg a szigorú tanítónéni miatt vagy egy oltás előtt és még sorolhatnánk. Ezután a sportban is fog találkozni hasonló próbatételekkel. Megismeri az edzőt, aki az elején csak játszik, de aztán megköveteli a munkát. Ezek mind apró stresszek, melyek ha nem megfelelően ágyazódnak be szorongásokhoz vezetnek, amiket már egész kis korban tudni kell kezelni. Legtöbbször játékkal, vidámsággal oldódnak a feszültségek. A szorongásokat - mielőtt felerősödnének -  játékkal, edzői szakértelemmel lehet oldani. Ahogy múlik az idő, egyre több a feszültség, de ekkorra egyre inkább megtanulják ezeket feloldani illetve pozitív gondolatokba fordítani. Jönnek a nehéz ellenfelek, akikkel szemben nem szabad remegő térdekkel állni, hanem meg kell tanulniuk bánni a feszültségeikkel.
Önbizalom-növelés: Ez nem csak az edző és a pszichológus dolga, hanem nagyrészt a szülőké. Fontos, hogy amiért csak lehet, dicsérjék meg a gyereket, de ez az edzőkre is vonatkozik. Lényeges, hogy ne csak leszidják a gyereket ha valamiben hibázott, hanem tudatosítsák azt is, hogy jó munkáért, dicséret jár. Az első dicséretek a gyerekek számára  az inprinting, vagyis a bevésés korszakában nagyon sokat érnek. Ha dicséretet kapnak , mert ügyesen koriznak, akkor mindig ügyesen akarnak majd korcsolyázni. Ha pl. „levette a levegőből” a korongot, és ez sikeres volt , akkor pályafutása során mindig meg fogja ezt próbálni. Ez egyfajta emléknyom, amivel a saját önbizalmát növeli, hiszen a későbbiekben is tudni fogja, hogy elismerik a munkáját, ha jól dolgozik.
Figyelem és koncentrációszint növelése: Ez mindenkire ráfér, bármit is dolgozzon, vagy csináljon az életében, a sportolóknál pedig még inkább nélkülözhetetlen. Az, hogy végig tudjon koncentrálni néhány percet, elengedhetetlen, hiszen a kapott jégidő alatt maximális teljesítményre van szükség. Fontos, hogy meglegyenek a belső késztetései, a célformulái, amikkel eljut odáig, hogy jól koncentrál. A gyerekek nagyrésze nem tudja, hogyan kell összpontosítani. Nem az a koncentráció, amikor összehúzzuk a szemöldökünket, és erősen nézünk előre a korong irányába, ez inkább csak megnehezíti a helyzetet. A koncentrálás egyfajta flow, könnyed állapot, amikor az ember jól érzi magát és ettől lesz sikeresebb. Ennek kell megtalálni a módját illetve ezt kell megtanulni. Ez minden sportolónál más és más saját élményeken alapul és ezt általában az edzők is tudják.  Egyre többen használják tudatosan és igyekeznek megtanítani a gyerekeknek is a flow-élményt.                                                                                                                                                                                                                   

Melyek azok a pszichológiai problémák, amelyek egy sportoló életében felmerülhetnek?
Senki nem születik úgy, hogy könnyen alkalmazkodik, könnyen beszélget, könnyen alakít ki kapcsolatokat. Nagyon sok az elvált szülők gyereke, sok a veszélyeztetett családban élő gyerek és sajnos egyre több a családban nevelt sérült gyerek. Ezen kívül sok esetben nehéz a testvérhelyzetek kezelése. Ezek mind olyan körülmények, ahol egy sportolóra különösen oda kell figyelni. Az iskolában meg kell felelnie a pedagógusok kéréseinek és elvárásainak, ugyanakkor még ezer más dolga van a jégpályán is. A versenyhelyzetekre való felkészítésben elsősorban a családnak és az edzőknek kell segíteni. Azt szoktuk mondani, hogy egy megmérettetés előtt vattába kell csomagolni a gyereket, lazítani kell a terhelését, elmondani neki és biztosítani arról, hogy felkészült és ügyes, mindent jól csinált. Így sokkal jobb eredményeket fogunk kapni. Ugyanakkor a csapaton belül felmerülő problémák megoldása is nagyon fontos. Feszültségek mindig vannak egy csapaton vagy egy soron belül. Sokszor van rivalizálás, valami frusztráció, valaki mindig „kicsit megőrül”. Ezeken a területeken rendet kell  tenni egy sportoló gondolkodásában.

A sorozat következő részében a sportpszichológia alapjainak gyakorlati oldalával foglalkozunk.