Székesfehérváron táborozott az U14-es korosztály

Miről szól a mostani tábor? Milyen programmal készültek a srácoknak?

A 2007-es korosztály van most itt Székesfehérváron velük foglalkozunk, ők a válogatott égiszébe belépő legfiatalabb évjárat ebben az évben, tehát a mindenkori U14-es korcsoport. A jelen helyzetben kicsit szűkösebb keretek között, egy-egy ilyen egynapos profilú táborunk van, ahol az a célunk, hogy minél pontosabb iképet kapjunk azokról a lehetséges tehetségekről vagy formaadó játékosokról, akik a különböző klubokból, az ország minden pontjáról érkeztek. A gyerekek a mentoredzői kör javaslatai alapján kaptak meghívót az összetartásra. Egyfajta regionalitás most még tükröződik az összetételben, ezért is vagyunk itt, Székesfehérváron, mert ha úgy tetszik, a nyugathoz szorosabban kötődő egyesületek képviseltetik most a játékosaikkal magukat. Az októberi volt az első alkalom, ez a második, aztán ahogy haladunk előre az évben - reméljük, a vírushelyzet nem lesz „ellenünk”  próbálunk majd egyre inkább, már a saját tapasztalataink alapján, azokat a játékosokat még többször látni, akik a leginkább fejleszthetők és készek arra, hogy ilyen jellegű ingereket is kapjanak.

Mi a legfontosabb ebben a korosztályban?

A fókuszpontjaink nyilván illeszkednek az U14, U15, U16, U17, U18 programba, Jim Brithénnel közösen alakítottuk ki az irányvonalat, melynek középpontjában a technikai képességek csiszolása és magas szintre fejlesztése található. Hozzá kell tennem ehhez, hogy itt nem arról van szó, hogy egy játékos most kétszer két óra alatt megkapja azt, amit amúgy heti hat edzésen nem. Ahhoz, hogy mi tudjuk itt őket formálni, a klubedzők remek munkája elengedhetetlen és ebben egyre jobbak a tapasztalataink. Egy válogatottban, a bő keretek irányába mozgolódó leendő játékost olyan kihívások elé kell állítani, amik segítenek neki az előrelépésben. Fontos még megemlítenem, hogy az egyéni taktikai képzésre is odafigyelünk, ami sok helyen gyerekcipőben jár. Én azt gondolom, hogy méltatlanul helyezünk rá viszonylag kis hangsúlyt a mindennapokban. Itt arról van szó, hogy egy gyerek a saját technikai repertoárját hogyan tudja úgy használni a különböző játékszituációkban, hogy előnybe kerülhessen az ellenféllel szemben, mint individuum, önálló játékos. És ekkor még szó nem esett csapattaktikáról vagy bármiféle komolyabb összehangoltságról, nem is célunk ezzel itt foglalkozni. A harmadik fő pontunk, hogy szeretnénk elültetni a srácokban aaz úgymond szabad gondolkodás magját. Ez nem azt jelenti, hogy azt csinálnak, amit akarnak, hanem azt, hogy megtanítjuk őket jól gondolkodni, megértetjük velük, hogy mit és miért csinálnak, hogy a későbbiekben ezek mentén tudjanak majd jó döntéseket hozni a pályán. 

Miért Székesfehérváron edzenek?

Egyrészről Fehérvár megkerülhetetlen fellegvára a magyar hokinak, másrészt a stáb szemével nézve itt mindig, minden szempontból teljesen profi körülményeket kapunk. Valahányszor itt jártam az elmúlt évek során, minden kolléga azon dolgozott, hogy a hoki legyen a középpontban és aköré lehessen építeni minden mást. Egy ilyen miliőben nagyon jó dolgozni. Az már csak hab a tortán, hogy ennek a csarnoknak, ennek a közegnek van egyfajta történelme, olyan magas nívója, amit a válogatott játékosok sorát segítette ahhoz, hogy a szárnyaikat bontogassák, hogy aztán azok lehessenek, akik. Ha már a fiatalokat is el lehet vinni egy-egy ilyen helyre a jelenlegi központön, a Tüskecsarnokon kívül, az mindenkinek jó. Praktikus oka is van annak, hogy most itt vagyunk, nagyrészben a nyugati országrész klubjaiból érkező gyerekeknek nem mindegy tanév közben, hogy mennyit kell utazni. Ebben a regionális szemlélet segít, sajnos néhány más dologban nehezít a helyzetünkön, például, ha a magyar hokitérkép aránytalanul Budapest körül formálódó túlsúlyát nézzük. Ezt a kiegyenlítést a szakmának kell ügyesen megtenni, de semmi sem megoldhatatlan. A 2007-es korosztály programja még nem igazi válogatott, inkább tehetséggondozó, éppen ezért fontos, hogy a játékosok úgy érkezzenek egy ilyen táborba, hogy valamit kapjanak és többek lehessenek, de nem szabad erőltetni semmi olyat, aminek nincs itt az ideje.

Milyen a keret, hány játékos van?

Ezt a fehérvári időpontot követi jövő hétfőn és kedden a Tüskecsarnokban még kettő. Az egyik a keleti országrész és az ahhoz kapcsolódó budapesti klubok, a másik pedig a Budapesten lévő klubok hasonló összetételű és létszámú tábora lesz majd ugyanilyen, egy napos rendszerben. A keret összetétele vegyes: Zalaegerszeg, Hatvan, Dunaújváros, Győr, Ajka, Kaposvár, Fehérvár. Nagyon multikulti és színes, ez egyrészről jó, másrészről sok új arccal találkoznak a gyerekek, ez a fajta sokszínűség kevésbé jellemző a két pesti keretre. A gyerek az gyerek, náluk nem a címer számít, hanem az, hogy ő kicsoda és mit tud. Ennek szeretnénk megfelelni azzal, hogy most ez a 20 fiú itt van. Az utolsó pillanatig nappal ezt a létszámot inkább 26-27 főre terveztük, ennyien maradtak, 16 mezőnyjátékossal és négy kapussal dolgozunk. Ez a szám egy kicsit alacsony, hiszen sokszor egy-egy klubedzésen nagyobb létszámú csapattal dolgoznak a kollegák, viszont így kiemelten sok figyelem juthat egy-egy játékosra, ebből az olvasatból pedig biztos, hogy hasznos.

A jelen helyzetben hogyan alakul a program?

Délelőtt az említett fókuszpontok mentén dolgoztunk. Ez nem lesz másképp délután sem. Amint lehet, igyekszünk először vegytisztán, kisebb ingerekkel, érthetőbben, megvalósíthatóbban, akár részekre bontva elsajátítani egy-egy technikai elemet. Ezeket aztán beillesztjük egy játékszituációba, hogy a gyerek megértse, mire jó, hol és mikor tudja használni. Ha minden jól megy és a srácok veszik a lapot, akkor délután egy minijátékban, speciális szabályokkal, egy folyamatosan változó közegben már megpróbálhatják reprodukálni azt a néhány gondolatot, amit most itt megtanultak. Ez nagyon jól megmutatja majd, hogy egy-egy játékos képes-e erre a gondolkodásra vagy esetleg „agyonnyomja ez a sok információ”. Ezzel sincs gond, hiszen lássuk be, rengeteg új elemmel, infóval találkoznak itt a srácok. Azt szoktam látni, hogy fizikálisan és mentálisan is nagyon elfáradnak. A legjobbak között majd az lesz a legjobb, aki ezeket az ingereket tudja kezelni és hozzászokik, idővel pedig előrébb jár, hiszen akkor mindannyian haladunk előre.

Mik a további célok?

Nekem a nagy fájdalmam, de ezzel a világ összes hokicsapata így van most, hogy a meccsen kapott, máshol meg nem szerezhető impulzust nem tudjuk hozzátenni válogatott szinten a programhoz. A nemzetközi megmérettetés ennek a korosztálynak egy pozsonyi World Select torna lenne, ami jelen állás szerint már gyakorlatilag biztos, hogy elmarad. Én alapvetően optimista ember vagyok, ahogy sokan a kollegáim közül is. Úgyhogy, ha nem lehet meccset játszani, akkor fejlesztjük a játékosokat, amennyit csak lehet. Erre törekszem, ha ez van, akkor hozzuk ki ebből a legtöbbet és menjünk olyan mélyre a dolgokban, amivel a gyerekek jövőre, amikor nyílnak a kapuk, már olyan szinten lesznek, hogy egy egész más platformról lehet majd őket egy következő lépcsőre „hajtani”. Úgy gondolom, nyitottak erre, a visszajelzéseikből is azt látjuk, hogy szeretnek válogatott programra járni. Eltökélt szándékom és nekünk, felnőtteknek abszolút felelősségünk is, hogy a gyerekek, a fiatal sportolók elsősorban érezzék jól magukat ebben a közegben, ez nem zárja ki azt, hogy keményen dolgoznak. Ha az alapok a helyükön vannak, ahogy egyre több tudást szívnak majd magukba, egyre több ingert kapnak, folyamatosan fejlődni fognak, akkor eljöhet az idő, magabiztosan tudnak majd belépni az első olyan korosztályba, ahol világbajnokságon is jégre léphetnek.

Az Ifjabb Ocskay Gábor Jégkorong Akadémiáról nyolc játékos vett részt a székesfehérvári U14-es tehetséggondozó programon: Sábián Roland, Korpa András, Filipkó Bence, Kabai Tamás, Farkas Bendegúz, Vén Bendegúz. Ketten kölcsönben szerepelnek az Akadémián, Bánfalvi Kristóf az Ajkai Óriásoktól, Takács Zsombor Kaposvárról érkezett hozzánk.